2.fejezet

Hát íme,elkészültem a második felvonással,most hosszabbra sikeredett.Komikat kérek,pls!^^

II.FEJEZET

Már javában fent volt a hold tündöklő fénye London macskaköves utcájára vetődött,kísérve a lány lépteit.Aurélia magában az égiekhez fohászkodott,hogy élve kijusson a környékről tűhegyű cipőjében,méghozzá nyaktörés nélkül.A közelben lakott, minden este haza sétált.Nem volt autója, hát még jogsija.Bár az igazat megvallva nem is hiányolta.Míg Janet a luxus kocsijával közlekedett,ő inkább a tulajdon lábait használta.Talán túlságosan is maradi volt, így próbálta apró titkát megőrizni.Éppen elég balesetet látott a tévében,melyekben nem egy autó felcsavarodott a szemközti fára.Nem szeretett a halál kezére játszani,még csak esélyt sem adott,hogy megközelíthesse őt.Mert ha valami,amitől igazán félt az a kaszás volt.S mindezek ellenére nap mint nap furcsa,természetfeletti élőlények társaságában teázgatott.Sosem gondolta volna,hogy nem egész két év alatt ilyen közismert lesz.Ha pedig tegnap valaki megemlítette volna,hogy ma előléptetik,bizonyára cinikusan nevetett volna az illető kijelentésén.Míg délután kitörő lelkesedéssel örülgetett,már nem érzett mást mint ürességet.Kiskora óta erről a szakmáról álmodott,amióta csak az eszét tudta.A munkája kitöltötte az utóbbi két évét. Az idő pedig elszaladt.Visszagondolva teljesen monoton napokat hagyott maga után.Már amennyire annak számított egy-egy rémséggel való interjú az ő munkájában.Egyedül az a tény nyugtatta,hogy a napokban az élelmiszerboltban gyanúsan méregette a kasszában lévő nő,a sörös üvegre pillantott,és megkérdezte,hogy elmúlt-e már tizennyolc.Elhesegette gondolatait,és próbálta fölmérni helyzetét,mennyire könnyű prédának bizonyult egy ilyen lány a sötét éjszakában.Agyában pedig azonnal megszólaltak a vészcsengők, ahogy egy éles férfi kiáltás hangja hasított végig a téren.Izmai görcsösen megrándultak,és érezte,hogy tarkóján,valamint kezén az összes pihe égnek áll.Bánta,hogy muszáj volt beilleszkednie a jó kislány szerepébe,Beth kérésére pedig nem hordta magával a 357-es Magnum Revolverét.Nyílvánvaló,hogy régi énjének egyetlen egy porszeme se illet az ártatlan kinézetű Aurélia Spancer újságírói kilétéhez.Fegyver tartására is csak a folyton feszélyezett viselkedése vette rá,sosem volt olyan naiv,hogy megelégedjen egy gázsprayvel,ami igazán nőies összképet kölcsönözött volna neki.Évekkel ezelőtt feladta a zűrös életét,igaz,az ingyen élés remekül jövedelmezett,amikor a hatalom édes ízét érezte,jobbnak látta cselekedni.Na igen a régi vasmarkú Aurélia.Mint egy kígyó átvedlette saját bőrét valami angyalira.Mindezek mellett ha egy parazita most lelte volna kedvét egy kis gyilkolásra,valószínüleg tehetetlen lett volna.Verekedni amúgy sem tudott,annak pedig még kisebb a valószínűsége,hogy nyertesen került volna ki egy mérkőzésből.Szinte érezte a halál jeges ujjait a torka köré tekeredni,nem gondolkodott futásnak eredt,már amennyire engedte cipője.Amikor pedig meglátta azt a koszos albérletet, ahol depózott, hihetetlen nyugalom töltötte el,sosem örült még ennyire annak a porfészeknek.Ez az egy dolog volt ami még kötötte a régi énjéhez,kívülről nem tűnt valami biztató épületnek,de a saját két szobás lakását annyi eleganciával tömte tele amennyivel csak tudta. Nem vágyott másra mint egy forró zuhany,és egy meleg kakaó,utána pedig a puha ágyára.Bepötyögte a kódot,az ajtó pedig kinyílt.Mrs.Graham a portás éppen távozni készült,bizonyára neki is lejárt a munkaideje.

-Jó estét Aurélia!-köszönt bájosan.-Itt volt a barátja,nagyszerű fiatalember.
Auréliában megállt az ütő,és érezte szétterjedni testében az adrenalint.Miféle barát??!Egészen megfagyott a gondolattól,hogy valaki a barátjának adta ki magát,és az ő szentélyébe merészkedett,biztosra vette,hogy járt valaki a lakásában.Jelen esetben jobbnak látta nem közölni az öreg hölggyel azt az apró bökkenőt,hogy egy idegent engedett be az ő saját fészkébe.
-Jobbat,Mrs.Graham!-felelte,majd egy apró mosolyt küldött az öreg nőnek.
-Az úr azt üzeni,hagyott magának egy meglepetést.
Auréliában ha lehet a pumpa még jobban felszökött,és megint tehetetlennek érezte magát.
-Rendben,köszönöm Mrs. Graham.-azzal intett a hölgynek,és kotorászni kezdett a kulcsa után,bár már az sem lepné meg ha valaki kirobbantotta volna az ajtaját a helyéről.Végülis lehet,hogy nincs is szüksége kulcsra.Remegve ugyan de a zárba csúsztatta a kulcsot,meg is lepődött,hogy zárva találta az ajtót,a portás szerint pedig az úr távozott,de amikor arra gondolt,hogy kapott egy üzenetet, mondjuk egy szép kis meglepetést,mi van ha belép,és felrobban az egész kóceráj?!Megrázta fejét.Oké Lia túl sok filmet nézel.Mi a csudát tett amiért az ég így bünteti őt?Bár volt egy tippe…A zár kattant,ő pedig lábával belendítette az ajtót,az pedig fájdalmasan a falnak csapódott,tehát nem volt robbanás sem lövés,az ajtó mögött pedig biztosan nem állt senki.Veszélyérzete ha lehet még jobban bekapcsolt,és valami belső hang azt suttogta meneküljön,mégsem mozdult csak ledermedve állt,és várt.Szinte átugrotta a küszöböt,és a falnak tapadt.De a konyha tiszta volt.Szemével pásztázta a szobát,valami elváltozás iránt,megakadt a tekintete az asztalon lévő cetlin,egészen biztosra vette,hogy nem ő hagyta ott.Rongálás nyoma nem volt,nem mintha így nem érezte volna magát éppen fenyegetve.Faltól falig haladt,és meggyőződött,hogy üres a lakása.Mégis minden idegszála várta a játék végét,hogy valaki kimásszon búvóhelyéről,és rászegezzen egy fegyvert.Nem történt semmi.A cetliért sétált.Rövid volt,és értelmetlen,de éppen elég ahhoz,hogy tudassa veled,hogy alárendelt személy vagy.

„Tudom ki vagy…”

Te jó ég miféle célzás ez?!Lehetséges,hogy valaki a régi Auréliát keresi.Mi van ha egy bérgyilkossal áll szemben?Nem…az kizárt,ha az lett volna bizonyára megvárja még hazaér, aztán elteszi láb alól.Túlságosan is fáradt volt,ahhoz,hogy ennek utánajárjon,úgysem tudna mást csinálni,mint ölbe tett kézzel várni.Önmagát pedig nem tudta volna pozitív hozzáállásra terelni.Akadt még az a lehetőség is,hogy újra szedi a sátorfáját,és menekül.Ha nem másért hát Janet miatt érdemes itt maradnia,ő volt az egyetlen ember akit igaz barátnak nevezhetett.Szerette Londont,itt volt a munkája,az élete.A telefonhoz ballagott,hogy meghallgassa a beérkezett üzeneteket.Miután a szerkezet,közölte,hogy nincs üzenete a fürdő felé ballagott,de előtte lehajigálta levetett ruháit az ágyra.Feszült idegeinek felettébb nyugtatónak bizonyult a forró zuhany,nem is akaródzott egy ideig kimászni alóla,de aztán a sors megint közbeszólt.Már másodjára tenyerelt valaki a csengőre, mire feleszmélt.A felismerés pedig gyorsan jött,nem a kaputelefon volt,valaki határozottan az ajtója előtt áll,és az a valaki tudta a belépő kódot.Maga köré csavarta törölközőjét,és a szekrényhez sietett.Elővette magnumját,megtöltötte,és kibiztosította.Éppen elég volt neki mára egy hívatlan vendég,nem várt senkit,cseppet sem akart kockáztatni.A nagy igyekezetbe leverte a kisszekrényen álló vázáját,ami ripityára tört.
-A rohadt…-ki nem mondott szitkai ott lebegtek körülötte,de nem volt ideje a vázával foglalkozni,az ajtóhoz lépdelt,elfordította a zárat,és ma már másodszorra vágta ki az ajtót.A revolver csöve pedig egy megilletődött arc felé figyelt.
-Hát így köszöntjük a régi barátokat?
Aurélia meglepődött,zavarában pedig visszahelyezte tokjába a fegyvert.
-Atlas…-ismerte fel a férfit,de valahogy mégis másnak találta.Holtsápadt volt,szemei karikásak voltak.Hulla jó belépő.Mélyen magában nevetett saját viccén.
-Minden vendéget így fogadsz?-kérdezte.
-Sosincs vendégem.-horkantott fel.-Főleg nem tizenegykor.Mit keresel itt Atlas?És mi a szart csináltál a kaputelefonnal?
-Lia,örülök,hogy szívből örömöd leled érkezésemnek,esetleg több lelkesedést kérhetek?!Bemehetnék végre?
-Gyere.-mondta,azzal arrébb állt,beterelte a férfit,és visszazárta az ajtót.-Mit csináltál a kaputelefonnal?
-Ja arról az ócskaságról beszélsz?Kitéptem a helyéről.-felelte,és megrándította vállát.
A lány tányér nagyságú szemekkel figyelte a fiú szekrényes alakját,suhanó mozgását,míg bele nem huppant a szemközti fotelbe.De a kérdés még mindig foglalkoztatta mit értett kitépés alatt?S ha eddig nem volt elég ok,hogy gyanúsítsa a férfit küllem elváltozásokkal,hát most egész biztosan rájött.Idegen volt a gondolat,de már tudta.Vámpír…Az istenit ki tette ezt vele?
-Miért érdekel ki tette?-kérdezte.
Meglepődött Atlas kérdésén,s egy pillanatra elmerült a fiú jeges szempárjába.
-Szállj ki a fejemből!
A férfi harsányan felnevetett,gúnyosan, mégis határozottan.
-Miért hagytad magad?-fakadt ki a lány.
-Ez olyan dolog amit te soha nem fogsz megérteni.Kaptam egy lehetőséget,és éltem vele,egyáltalán nem bántam meg.
-Azért megpróbálhatnád kifejteni…
-Sosem érezted még azt,hogy többre vágysz?Hatalmat kaptam Aurélia,ítélkezhetek mások élete felett,megtehetek dolgokat amiket régen álmomban sem gondoltam.Miután otthagytál ugyanúgy folytattam a rablásokat,a tévé a rádió,és az újságok is tele voltak a titokzatos tolvajlásokkal.Még csak a közelemben sem jártak,én pedig kezdtem beleunni.Aztán találkoztam Abigailel.Éppen rajtakapott amint kisétáltam egy ékszerüzletből.Nem rohant fejvesztve,és nem sikítozott a hatóságokért.Dühösnek kellett volna lennem,de volt valami a tekintetében, amitől nem ellenfélként néztem rá.Olyan volt számomra mint egy rejtvény,úgy gondoltam utánajárok.Végig követtem,aztán sikerült sarokba szorítani,jártas voltam az éjjeli lények körében,nem volt nehéz felismernem közelről mi is ő valójában.Nem bántott,pedig láttam a szemében a vérszomjat.Soha nem találkoztam még olyan vérszívóval, aki ennyire tudta volna magát kontrolárni.A bizalom már akkor kialakult köztünk, amikor megpillantottuk egymást.Halhatatlanságot kínált nekem,cserébe pedig csak azt kérte,hadd csatlakozhasson hozzám.
-Valóban igazad van,nem értelek.-felelte a lány.-Mit akarsz tőlem?
-Tudom,hogy engem okolsz mindenért,és úgy gondolom jogosan…
-Túl jól ismersz.
-Tehát igaz?
A lány bólíntott,mire Atlas elmosolyodott.
-És mond hol van most Abigail?
-Mögötted.-kacagott.